A purhab egy olyan polimér alapú anyag, amely széles körben használható az építőiparban és más iparágakban, különösen az izoláció és tömítés terén. Az egyik fő előnye az, hogy könnyű, könnyen formázható, és kiváló hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik. Azonban amikor az építőiparban vagy más olyan területeken alkalmazzák, ahol a tűzveszély fennáll, a purhab tűzállóságának kiemelkedő fontossága van.
A purhab tűzállóságát befolyásolja az anyag összetétele, a gyártási folyamatok, és azon adalékok, amelyeket hozzáadnak. A legtűzállóbb purhabokat gyakran úgy tervezik és állítják elő, hogy ellenálljanak a magas hőmérsékletnek, anélkül, hogy maguk is meggyulladnának vagy összeomlanának. A tűzálló purhabok rendkívül fontosak lehetnek a tűz terjedésének lassításában és a tűzoltási munkák megkönnyítésében, például tűzoltóösvények hőszigeteléseként vagy olyan területeken, ahol a tűz közelében dolgoznak.
A tűzálló purhabokhoz gyakran hozzáadnak olyan vegyületeket és anyagokat, amelyek elnyomják a lángokat és megakadályozzák a tűz terjedését. Ezek a vegyületek lehetnek például tűzgátló adalékok, amelyek gátolják az égést vagy az égési folyamatot, vagy lángálló anyagok, amelyek tűz elleni védelmet nyújtanak.
A tűzálló purhaboknak különböző osztályozások és besorolások lehetnek az építőipari szabványoknak és helyi tűzvédelmi előírásoknak megfelelően. Ezek az osztályok és besorolások azt mutatják meg, hogy az adott purhab milyen mértékben képes ellenállni a tűznek, a füstfejlesztésnek és az égve csepegésnek. Például, az osztályok között lehet „tűzálló”, „lángálló”, „fokozottan tűzálló” vagy „tűzgátló” purhabok.
A megfelelő tűzálló purhab kiválasztása és telepítése kulcsfontosságú az épületek és létesítmények tűzbiztonságának biztosításában. A megfelelő purhab kiválasztása a konkrét alkalmazás függvénye lehet, és figyelembe kell venni a tervezési követelményeket, a tűzvédelmi előírásokat és az építőipari szabványokat. A helyesen kiválasztott tűzálló purhab hozzájárulhat az épületek tűzbiztonságához és az emberi életek védelméhez, csökkentve a tűzesetek kockázatát és súlyosságát.
A DIN 4102 német szabvány szerinti vizsgálat alapján az építőanyagokat az alábbi osztályokba sorolják:
- A1: nem éghető
- A2: éghető, de nehezen
- B: éghető
- B1: nehezen gyúlékony (éghető)
- B2: közepesen gyúlékony (éghető)
- B3: könnyen gyúlékony (éghető)
A normál faanyagok, mint az építőgerenda, profildeszkák és furnérlemezek, a B2 kategóriába tartoznak, ami közepesen gyúlékony anyagokat jelent.
Az MSZ EN 13501-1 szabvány az építőanyagok tűzvédelmi osztályba sorolásának szempontjait határozza meg, és az osztályokat az A1, A2, B, C, D, E, F betűkkel jelöli. Az „A1” a nem éghető anyagokat, a „B-C” a nehezen éghető anyagokat, a „D-E” pedig a közepesen éghető anyagokat jelenti. Az „F” azt jelzi, hogy az építőanyag nem rendelkezik vizsgálat által bizonyított tűzvédelmi funkcióval.
Ezen osztályok mellett figyelembe veszik a füstfejlesztést és az égve csepegést is, és ezekre további alkategóriákat határoznak meg:
- Füstfejlesztés: s1, s2, s3
- Égve csepegés: d0, d1, d2
Magyarországon az építőanyagok tűzvédelmi osztályát az MSZ EN 13501-1 szabvány előírásai szerint határozzák meg, figyelembe véve a fő- és mellékosztályokat:
- Tűzvédelmi osztály (általános értelemben): A1-A2-B-C-D-E-F*
- Füstfejlesztés (tűzvédelmi alosztály): s1-s2-s3
- Égve csepegés (tűzvédelmi alosztály): d0-d1-d2.
Az „F” tűzvédelmi osztályú építőanyag Magyarországon különleges megkötésekkel vagy egyáltalán nem használható építőanyagként.
Az „E” és „A1” osztályokat az MSZ EN 13501-1 szabvány követelményei szerint egyetlen betűvel vagy mellé rendelt számmal jelölik. Az „A2-B-C-D” osztályokat mindig követnie kell a füstfejlesztés és az égve csepegés jelzéseinek. Például: „B-s3,d1” vagy „D-s2,d2” stb.
Fontos megjegyezni, hogy a német DIN 4102 szabvány szerinti A1-A2-B1 osztályok nem egyeznek meg az MSZ EN 13501-1 szabvány szerinti A1-A2-B osztályokkal, mivel a német szabvány csak egyetlen vizsgálat alapján sorol osztályba, míg az MSZ EN 13501-1 szabvány több vizsgálatot követel meg a magasabb osztályokhoz.
Végső soron tehát a B2 DIN 4102 szabvány szerinti közepesen gyúlékony anyag nem azonos az EN 13501-1 B kategóriájával, és közöttük jelentős különbség van. DIN 4102 esetén a B2 éghető anyagot jelent, míg az EN 13501-1 B osztály a nehezen éghető anyagokat takarja.
